A mozgásszervi betegségek egyre több ídősembert sújtanak. A panaszok egy része civilizációs eredetű, és szoros összefüggést mutat a helytelen, mozgásszegény életmóddal. Némely betegségfajtáknál kimutatható az örökletes hajlam. Időskorban gyakori a csontritkulás.
Ennek kialakulásában szerepe lehet a helytelen táplálkozásnak is. A lakosság körében a leggyakoribb mozgásszervi panaszok az ízületek kopásos tünetei – szögezi le egy betegeknek szóló ismertetőjében dr. Szombati István reumatológus. Az ízületi kopások általában a középkorúaknál jelentkeznek, időskorban súlyosbodnak és gyakoribbá válnak. A kezdetben fájdalom- és panaszmentes porckopás leginkább a nagy ízületekben, illetve a gerinc- és nyaki csigolyáknál észlelhető. Oka a csontokat körülölelő ízületi tok porcos szövetének fokozatos pusztulása.
Veszélyeztetett sportólok és táncosok.
A beteg mozgása folyamatosan gyengébb és fájdalmasabb lesz. A kopásos jellegű ízületi betegségek általában azoknál a középkorúaknál jelentkeznek, akiknek fiatalabb éveiben bizonyos ízületi csoportjaira az átlagosnál nagyobb, hosszan tartó fizikai terhelés hárult. Így például bizonyos sportot űzőknél, a táncosoknál, a kemény fizikai foglalkozást vállalóknál.
Az ízületekre extrém terhelést jelent az elhízás is. Némely születési rendellenesség, vagy sérülés is lehet egy későbbi kopásos folyamat előidézője, de közrejátszhat a betegség megjelenésében az örökletes tényező, a családi halmozódás is. Ami persze nem azonos a „klasszikus” örökletes betegségeknél tapasztaltakkal. A beteg felmenőitől csupán a hajlamot örökli az ízületi betegségekre, annak kialakulásához azonban általában több környezeti és életmódbeli tényezőre is szükség van.
Csontritkulás – a néma járvány
A csontritkulás megjelenésében is szerepet játszhat a családi halmozódás, illetve a páciens neme. Nőknél a változó kor beálltával gyakrabban jelenik meg, mint a férfiaknál. A kor előrehaladtával pedig nő a kockázatuk a panaszok jelentkezésére. A betegség a csonttömeg vesztésével jár: a szervezet csontépítő sejtjei lassabban működnek, mint a lebontók.
A csontritkulást néma járványként is emlegetik, mert éveken keresztül tünetmentesen pusztulnak a csontok, amikor pedig a tünetek jelentkeznek, általában már nagy a baj. A csontok törékennyé válnak, a hát meggörbül, súlyosabb esetben combnyaktörés, csigolyaösszeroppanás következhet be. A betegségnek ebben a fázisában már kevés eredménnyel kecsegtetnek a kezelések, mert a lebomlott csonttömeg visszaépítésére nincs mód.
A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság szakvéleménye szerint a hazai lakosságnak legalább a 7-10 százaléka lehet érintett a csontritkulásban. A betegség következményeként évente körülbelül 15 ezer combnyaktörés,főleg az ídőskórban, 20 ezer csuklótáji alkartörés és 30 ezer csigolyatörés történik. A combnyaktörést szenvedettek közül fél éven belül minden negyedik-ötödik elhalálozik. A világstatisztikák szerint évente a Földön több nő hal bele a combnyaktörésbe, mint a mell-, a méhnyak- és a méhtestrákba együttesen.
Csontritkulásról és megelőzéséről a http://csontritkulás.blog.hu/oldalon olvashatsz bővebben.
Dr. Gera László osztályvezető főorvos elmondta: az egyik a combnyaktörések kezelésében egy világújdonságnak számító módszer, az úgynevezett kompressziós penge, amit a ljubljanai nemzetközi kongresszuson mutattak be először az osztály szakemberei, és nagy érdeklődést keltett. Ezidáig 20 ilyen műtétet dolgoztak fel. A másfél centis metszésben végzett eljárás óriási előnye, hogy a beteg fájdalmai a műtétet követően megszűnnek, így jelentősen lecsökken az ápolási idő és lényegesen jobb a gyógyulási hajlam.
A másik fejlesztés, ami a kecskeméti traumatológusok nevéhez fűződik, egy új, inverz vállprotézis. Ez a kipróbálás fázisában tart, eddig egy ilyen műtétet végeztek az osztályon. Ez a módszer azokra az esetekre kínál megoldást, amikor a vállizületi emelőizmok inainak degeneratív hiánya, vagy károsodása állt fenn, tehát a hagyományos protézis nem alkalmazható. Az eddigi eredmények e tekintetben is biztatóak.
A szakorvos elmondta: Ilyen törések, a csípőtáji törések, amelyek száma évente 10-12 ezer, az évi 30-40 ezer csigolyatest törések, a 10-12 ezer felkar és a 30-35 ezer csukló törések.
Főleg a csípőtáji törések, így például a combnyaktörés nagyon veszélyes, ugyanis a beteg ilyenkor 2-3 hónapig ágyhoz van kötve, és ezalatt kialakulhat tüdőembólia, tüdőgyulladás, felfekvés, hólyaggyulladás, valamint összeomolhat a keringési és légzési rendszer.
A csípőtáji törést elszenvedő csontritkulásos betegek többsége idősember, ezért ezekbe a szövődményekbe 30 százalékuk bele is hal - mondta egy szakorvos.
A csigolyatesttörés miatt pedig sok betegnek csökken a testmagassága, hajlott, púpos lesz a háta, és az egyre rosszabb testtartás miatt tovább nő a törés kockázata. A rossz testtartás miatt olyan kisugárzó fájdalmak jelentkezhetnek, amelyek megtévesztőek: a betegeknek gyakran a hasuk fáj, ezért nem a megfelelő szakorvoshoz fordulnak.
A kor előrehaladtával a csontok felépítése, összetétele megváltozik; megindul a csontvesztés és bekövetkezik a csontritkulás, emiatt a combnyak teherbírása is csökken, ezért még kisebb baleset esetén is gyakori az idős emberek körében a combnyaktörés.
A külső erőhatás a combnyakon többféle törést okozhat. Ha combcsont a combfej közelében törik el, sokkal lassabb a gyógyulás. Szerencsés esetnek mondható, ha az eltört csontvégek egymásba ékelődnek és nem csúsznak el.
Combnyaktörésnél nem lehet gipszkötést alkalmazni, mert az idős betegek esetében a mozdulatlanság és a folyamatos fekvés veszélyes, ugyanis tüdőgyulladás és felfekvések alakulhatnak ki. A combnyaktörést általában műtéttel gyógyítják, éspedig úgy, hogy a törött csontvégeket összeillesztés után lemezzel és szeggel rögzítik."
Eléggé durva dolog történt, a barátom nagymamája leesett a lépcsőn, majd kezdte fájlalni a lábát - ez később odáig fajult, hogy nem bírt lábra állni, üvöltött a fájdalomtól. A doki mindezek elenére azt mondta, semmi baja
Egyáltalán nem röntgenezték meg, amikor orvoshoz fordult, és elmondta, hogy elesett és nagyon fáj neki?
Másnap sem, meg egy hét után sem. Két hétig fel sem tudott kelni... Az orvos tudta nagyon jól ezt, ahogy azt is, hogy üvölt a fájdalomtól, hacsak egy kicsikét is a lábára helyeződik a súlya. De nem csinált röntgent.
Két héttel utána (!!!!) derítette ki, hogy combnyaktörése van. Most átszállították a baleseti sebészetre, így remélhetőleg már jobb kezekben van.
Tapasztalatokra vagyok kíváncsi: a combnyaktörést hogyan és mennyi idő alatt diagnosztizálják?
Nekem az lenne a logikus, hogyha ilyen fájdalmai vannak a betegnek, ráadásul idős, és elesett előtte, hát rögtön csinálnék egy röntgent.
Az orvos eljárására (aki mellesleg az igazgató is) mindenképp panaszt tesz a barátom az orvosi kamaránál.
Tessék egy konkrét eset: szomszédnéni 85 éves. Nem esett el, nem történt semmi baleset, egyszer csak elkezdett fájni a lába, de nagyon. Mivel a másik lába is fájós, operált, járni nehezen tud, csak járókerettel, és várta hogy majd elmúlik, ha az idő jobb lesz, stb. csak hetek múlva került röntgenre, és bizony műtétre is, mert combnyaktörése volt. Esés nélkül!!! Ebben a korban már törékeny az ember...
Anyukámat éppen ma vittük haza. 11.08-án reggel elesett a lépcsőn, ő is felállt. aztán nem tudott ráállni a bal lábára. Kihívtuk a mentőt, még aznap megcsinálták a röntgent neki. Ki is írták műtétre, de csak másnap délelőtt operálták, mert mindig jött egy-egy súlyosabb eset. addig mozdulatlanul feküdt a gumilepedővel letakart ágyon. Aztán műtét, három nap szubintenziv, Aztán vissza a kórterembe, és ma hozhattuk haza, hála istennek!!
Már csoszog a járókerettel, majd 12.06-án kell visszavinni kontrollra!A közbeeső dolgokat, majd holnap intézem a betegjogi képviselővel!!
forrás: nők lapja cafe
