A mozgásszervi betegségek egyre több ídősembert sújtanak. A panaszok egy része civilizációs eredetű, és szoros összefüggést mutat a helytelen, mozgásszegény életmóddal. Némely betegségfajtáknál kimutatható az örökletes hajlam. Időskorban gyakori a csontritkulás.
Ennek kialakulásában szerepe lehet a helytelen táplálkozásnak is. A lakosság körében a leggyakoribb mozgásszervi panaszok az ízületek kopásos tünetei – szögezi le egy betegeknek szóló ismertetőjében dr. Szombati István reumatológus. Az ízületi kopások általában a középkorúaknál jelentkeznek, időskorban súlyosbodnak és gyakoribbá válnak. A kezdetben fájdalom- és panaszmentes porckopás leginkább a nagy ízületekben, illetve a gerinc- és nyaki csigolyáknál észlelhető. Oka a csontokat körülölelő ízületi tok porcos szövetének fokozatos pusztulása.
Veszélyeztetett sportólok és táncosok.
A beteg mozgása folyamatosan gyengébb és fájdalmasabb lesz. A kopásos jellegű ízületi betegségek általában azoknál a középkorúaknál jelentkeznek, akiknek fiatalabb éveiben bizonyos ízületi csoportjaira az átlagosnál nagyobb, hosszan tartó fizikai terhelés hárult. Így például bizonyos sportot űzőknél, a táncosoknál, a kemény fizikai foglalkozást vállalóknál.
Az ízületekre extrém terhelést jelent az elhízás is. Némely születési rendellenesség, vagy sérülés is lehet egy későbbi kopásos folyamat előidézője, de közrejátszhat a betegség megjelenésében az örökletes tényező, a családi halmozódás is. Ami persze nem azonos a „klasszikus” örökletes betegségeknél tapasztaltakkal. A beteg felmenőitől csupán a hajlamot örökli az ízületi betegségekre, annak kialakulásához azonban általában több környezeti és életmódbeli tényezőre is szükség van.
Csontritkulás – a néma járvány
A csontritkulás megjelenésében is szerepet játszhat a családi halmozódás, illetve a páciens neme. Nőknél a változó kor beálltával gyakrabban jelenik meg, mint a férfiaknál. A kor előrehaladtával pedig nő a kockázatuk a panaszok jelentkezésére. A betegség a csonttömeg vesztésével jár: a szervezet csontépítő sejtjei lassabban működnek, mint a lebontók.
A csontritkulást néma járványként is emlegetik, mert éveken keresztül tünetmentesen pusztulnak a csontok, amikor pedig a tünetek jelentkeznek, általában már nagy a baj. A csontok törékennyé válnak, a hát meggörbül, súlyosabb esetben combnyaktörés, csigolyaösszeroppanás következhet be. A betegségnek ebben a fázisában már kevés eredménnyel kecsegtetnek a kezelések, mert a lebomlott csonttömeg visszaépítésére nincs mód.
A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság szakvéleménye szerint a hazai lakosságnak legalább a 7-10 százaléka lehet érintett a csontritkulásban. A betegség következményeként évente körülbelül 15 ezer combnyaktörés,főleg az ídőskórban, 20 ezer csuklótáji alkartörés és 30 ezer csigolyatörés történik. A combnyaktörést szenvedettek közül fél éven belül minden negyedik-ötödik elhalálozik. A világstatisztikák szerint évente a Földön több nő hal bele a combnyaktörésbe, mint a mell-, a méhnyak- és a méhtestrákba együttesen.
Csontritkulásról és megelőzéséről a http://csontritkulás.blog.hu/oldalon olvashatsz bővebben.
